Már sokan (személyesen) megkérdezték hogy miért csak az első részről írok?
Erre nagyon egyszerű a válasz. Az Éhezők Viadalának ez a része tetszett a legjobban. Amikor a második részt néztem az unokatesómmal, akkor egy kicsit csalódtam a filmben (arra gondoltam hogy jobb lesz). Rám olyan hatással volt az első rész, hogy a második rész meg sem tudta közelíteni az élményt.
INDOKOM : -jobban tetszett a története -többféle és izgalmasabb karakterek voltak benne (rókaképű) -jobban tetszett a szerepbeosztás
Maga film története egy “elmebaj” 🙂 .Első körben megviselt a benne lévő brutalitás, főként azért, mert közél velem egyidős gyerekekkel történik mindez.
És milyen az ember …. (????) …. pont ezért megnézi. A lelkem akkor nyugodott meg, amikor kutakodtam a “kulisszák mögött”. Tisztáztam magamban, hogy ez nem történhet meg a valóságban, csak egy “hatásvadász” film. Ettől fogva kezdett igazán tetszeni maga a történet is. Soha nem a benne lévő kegyetlenség volt az ami miatt rajongója lettem a filmnek (gyűlölöm, ha bántanak valakit!!!!!), hanem Katniss bátorsága, kitartása, harcarakészsége és az, hogy ilyen körülmények között is emberséges tudott maradni.
Emberségét rajta kívül még pár szereplőnek sikerült megtartania.
DE! Ott a másik oldal. A kegyetlenség és embertelenség.
Számomra az előző példaértékű, az utóbbi pedig ott áll elrettentő példaként.
Sajnos a való életben is találkozunk a gonoszsággal 🙁 , ha nem is ilyen “formában”.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: